Oasis, is, nn. [kopt eredetü szó]
«lakott hely», termékeny folt a sivatag pusztában, oáz, küln. a libyai pusztában, az Oasis major», ma Wah-el-Kebbir Felső Egyiptomban, és az Oasis minor», ma Wah-el-Bahire, v. -el-Gharby v. Bahnasza-el-Kasszár Közép Egyiptomban; a császárok korában száműzés helyei; innen A) Oasenus, mn. és B) Oasites, ae, hn. oázbeli (ember).