[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

a

(mássalhangzó előtt), ab (magánhangzó és h előtt, de mássalhangzó előtt is), abs (többnyire elavult s általán csak t és q előtt; gyakrabban csak e kapcsolatban fordul elé: abs te), ej. határozó esettel. Eredetileg kiindulást jelent egy pont mellől (vesd ö. ex), tehát:

1) helyviszonyt jelölve = -tól, -tól, a) oly szók után, melyek mozgást jelentenek: venire a theatro, a portu; a városok neve mellett is, és pedig a hol nem anynyira magáról a városról, mint környékéről van szó (ezért küln. az ostrom megszünése utáni elvonulást jelenti); a nobis, lakásunktól; discedere ab aliquo. b) oly szók után, melyek távozást, elválást stb. jelentenek (elmegy, eltávozik, elüz, elválaszt, elszakaszt, elkülönít; kizár, megakadályoz, eltartóztat stb.). c) jelöl távolságot; abesse, distare a loco, távol lenni a helytől; mille passus ab urbe, és a duobus millibus passuum, kétezer lépésnyi távolságra. Innen átv. ért. a) különbséget jelöl: differre stb. ab aliquo. b) sorozat- és rangfokozatbeli különbségről, tertius ab illo, «utána» (tőle számítva). g) non ab re est, nem idegen a dologtól, éppen a dologra tartozó. d) eredetet, származást jelentve, -tól, -től, -ból, -ből: T. ab Aricia; esse a Graecis, görögöktől származni; Zeno et qui ab eo sunt, Z. és követői, tanítványai (kik tőle tanultak): id facinus ortum ab avaritia, ama bűntény kapzsiságból eredt; dulces a fontibus undae. e) jelöli a pontot, oldalt vagy irányt, mely felől valami (cselekvés, nézés stb.) kiindul: a) a dextro cornu, a jobb szárnyon; castra munita non erant a porta decumana, azon oldalon, hol a decumana kapu volt, ― a decumana kapu felől; a fronte, előlről (elől), a tergo, hátulról (hátul); a dextra, a jobb oldalon, jobbról, ab oriente, keletről, kelet felől; a latere = közelről (közel). Igy még: leviter a summo inflexum, a felső végén; a labris, a szélein. b) stare, pugnare ab aliquo, valakivel, valaki mellett tartani, valaki mellett harczolni; hoc est a me, ez mellettem szól, az én javamra van, clementes simus ab innocentia, az ártatlanság irányában, facere aliquid ab aliquo, valakiért (mellett, javára). f) oly igék mellett, melyek lekötést, letartóztatást jelentenek, mikor ezekkel fordítható „-on, -en, -nál, -nél fogva”: religatus a crine.

2) időviszonyt jelölve, -tól, -től fogva, óta, után: a pueritia; vigesimus dies a Capitolio incenso, a Capitolium égése után; ab re divina; mindjárt az áldozat után, a concione, közvetlenül a népgyülés után.

3) más viszonyokban: a) (vesd ö. 1. a) okot jelölve: a) gyakran szenv. és (költ. és ujk.) k. igével, cselekvő személyről, -tól, -től, által: interfici ab aliquo, s ugyanezen jelentésben: cadere, mori ab aliquo, valaki „által”. b) főnévvel, melléknévvel és névmással: plaga ab amico, baráttól jövő = barát okozta kár; injuria ab illo, a tőle v. általat elkövetett; niger a radiis solis (költ.), a nap sugaraitól fekete, napsütött. g) (ritkán) valamely indokot jelölve „-ból, -ből, «miatt»”, hoc scribo ab amore, inops ab longinqua obsidione. d) a se pauca addidit, a magáéból, magától (jó szántából). e) mikor valaki valamit mástól kölcsönöz, átvesz irásban v. fordításban s több effélében, describere librum ab aliquo, transferre locum ab aliquo; legi edictum a Bruto, melyet B. közlött velem. b) (vesd ö. 1. a.) appellari ab aliquo, valaki nevéről neveztetni. c) (vesd ö. 1. e.) azon viszony v. tekintet jelölésére, mely a mondottat karlátolja, bizonyos határok közé szorítja = -ra, -re nézve, tekintetében, dolgában: a) inops ab amicis; firmus ab equitatu, paratus ab omni re, minden tekintetben jól el van készülve, laborare a re frumentaria, gabona dolgában szükséget szenvedni, defendere aliquem ab aliquo, valaki ellen védni, tutus ab aliquo. b) improbus ab ingenio, gondolkozásmódjára nézve rosz, rosz indulatu. g) (ujk.) a szolgálat nemének jelölésére, melylyel valaki mint cseléd v. hivatalnok meg van bizva: servus a pedibus, inas, servus a manu, irnok, a rationibus, számvevő, a libellis, kérvénybévevő; erat ei ab epistolis, magán titkára volt.d) különböző igék és kifejezések után, melyekre az 1. b. alatt leirt helyviszony átv. ért. illik, mint: deterrere, exspectare, timere, cognoscere, petere, quaerere stb., aliquid ab aliquo; incipere ab aliquo, valakin kezdeni.e) némely szólásmódban, küln. pénzügybeli közbenjárás jelölésére: solvere; dare (pecuniam) ab aliquo, valaki «által» (azaz utalványnál fogva), ellenben: a se, a magáéból saját erszényéből; legare pecuniam a filio, hogy a fiu fizesse a hagyományt.f) (ritkán) «ex» helyett valaminek bizonyos részét jelöli: ab novissimis unus, nonnulli ab novissimis proelio excedere (sajátl. = némelyek a leghátulsó helyen, az 1. e. a. szerinti értelemben is vehetni, mint helyviszonyjelentőt).