Dacia, ae, nn.
Dacia tartománya, mely a Tibiscustól (Tisza) kelere a Tyras (Dniester) folyóitá és Pontus Euxinusig (Fekete-tenger) terjedt, északi határát tették a Kárpátok, délről az Ister választotta el Moesiától; magában foglalta tehát a mai Magyarország Tiszántúli részét, egész Erdélyt, Oláhországot, Bessarabiát, Moldovát és Bukovinát. Ide tartoznak:
1) Daci, orum, hn. t. dákok, D. lakói.
2) -cicus, mn.
3) Dacius, mn. és
4) Dacus, mn. dák, dáciai.