2. fabula, ae, nn. [for]

1) (többnyire költ. és újk.) monda, elbeszélés, történet: additur fabulae etc., a mondához még hozzáteszik, hogy stb.; non longa est f.

2) beszélgetés, társalgás, fabulae convivales, tempus conterere fabulis; innen mendemonda, pletyka: habes fabulas urbis; fabulam fieri, in fabulis esse, beszéd tárgyává lenni, a világ szájára kerülni; fabula est, azt mondják, azt beszélik. Innen (színk.) történet, esemény: quae haec f. est.

3) küln. nem valóan alapuló, hanem költött elbeszélés, mese, költemény; num me cogis etiam fabulis credere? fictae ff.; non fabula rumor ille fuit; innen Aesopus-féle mese, példázat: f. de membris humanis; (költ.) mint mn. fabulae manes = fabulosi; (színk.) fabulae! haszontalan fecsegés! üres beszéd!

4) költemény, A) küln. drámai költemény, színjáték, dráma «darab»; docere f.; dare f., f. stat v. cadit. B) hősköltemény, pl. (Hor.) az Ilias.