1. faber, bri, hn.

1) kemény anyagból (fa, kő, ércz) dolgozó mesterember, tehát ács, asztalos, kovács, kőfaragó s több efféle; f. lignarius, ács, aerarius, rézmíves; (költ.) f. eboris, aeris; t.-ben gyakran átalán kézműves; küln. mint hsz. a mérnöki kar, az utászok, hidászok, árkászok stb. együtt véve; praefectus fabrum, e csapatok parancsnoka; átv. ért. (költ.) his fabris crescunt patrimonia, ily mesteremberek keze alatt nő meg a vagyon; közm. faber est suae quisque fortunae, kiki a maga szerencséjének kovácsa.

2) egy hal, más néven: Zeus, a ragyogó tünkör, Péter hala, Zeus faber L.