exulcero, 1.

1) genyedésbe hoz, genyít, cicatricem.

2) átv. ért. a) roszabbá tesz, roszabbít, még veszélyesebb állapotba hoz, tesz, ejt, quae sanare nequeas; e. dolorem; res exulceratae ab ipso rege, a királytól magától veszélyes pontra vitt. b) e. animum alicujus, megsért, «megsebez»; e. gratiam, a jó viszonyt megháborítja.