castellum, i, kn. [kics. sz. castrum ]
erősség, erődítvény, vár. Innen A) (költ.) hegyen, dombon levő lakás, major vagy hegyi falu, helység a hegyekben. B) átv. ért. véd, védelem, menedék, menhely: tribunal Appii fuit c. omnium scelerum. C) vízvezeték főcsatornája végein levő fedett épületek, a melyekben az a medencze v. víztartó van, a honnan aztán csövekben osztották ki a vizet az egyes kifolyó nyilásokba v. szökőkutakba.