[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

obaeratus, mn. kf.

eladósodott, adósságba merült, küln. fn. hn. eladósodott ember, adós, kivált olyan, a ki munkával köteles fizetni, v. tartozását «ledolgozni» (Varro rr. 1, 17 némelyek e helyett: obaerati, így akarnak olvasni: obaerarii).