habena, ae, nn. [habeo]
1) (költ.) szíj, a minél fogva valamit tartanak. Innen a) saruszíj, b) korbács, ostor.
2) többnyire t.-ben gyeplő, kantárszár, fékszár (vesd ö. frenum): effundere, excutere hh., a kantarszárat megereszteni, éppen igy (költ.) amnes immittunt habenas fluminibus suis, és immittere hh. classi ― kiterjesztett vitorlával menni; adducere, premere, hh., meghúzni, rövidre venni.
3) átv. ért. vezetés, kormányzás, igazgatás.