certus, mn. kf. és ff. [cerno]

1) (cerno 2. C. szerint) A) elhatározott, elvégezett, csak e kapcsolatban: certum (színk. igy is: certa res) est(mihi) aliquid facere, föltett szándékom valamit cselekedni. B) valamire eltökélt, elszánt, eundi, fugae (újk.), vagy c. mori (költ.), elszánta magát a halálra.

2) bizonyos, mihez semmi kétség se fér: certum mihi est, bizonyosan tudom; habere aliquid certum, v. pro certo, valamit bizonyosnak tartani; pro certo negare, dicere, affirmare, bizonyossággal tagadni, állítani, erősíteni; (költ.) certum, mint ih. certe; (Pl.) certum facere alicui, valakit bizonyossá tenni.

3) a mi meg van határozva, bizonyos, meghatározott, kiszabott, kijelelt: dies c.; c. statumque vectigal; cc. limites; certa maris (Tac.), a tengernek szabály szerint változó mozgása. Innen néha quidam: bizonyos személy v. dolog, kiről v. miről nincs bővebb említés: habet certos sui studiosos; (újk.) certae quaedam leges.

4) mire bizton támaszkodhatni, számíthatni v. miben bizni lehet, biztos, bizonyos, igaz s több efféle; A) személyről: amicus c.; cc. homines, quibus recte literas dem; dimittere certos; c. Apollo (költ.), a nem csaló Apolló. B) tárgyról: c. fructus; c. jus, hasta c., bizonyosan találó: c. spes; haec sunt cc. et clara.

5) kinek semmi bizonytalansága v. kétsége nincs, ki a maga dolgában bizonyos, küln. e kapcsolatban: facere aliquem certiorem (ritkán költ. certum) rei ali cuius, v. (gyakrabban) de re aliqua, valakit valamire nézve értesít, tudósít; igy is: faciem te certiorem, quid egerim; eum certiorem fecit, Helvetios abisse; ut de his rebus a me certior fias.