cerebrum, i, kn.

1) agy, agyvelő: excutere alicui cerebrum, valakinek elméjét megzavarni; cerebrum his uritur nagyon elkeseredtek.

2) átv. ért. (költ.) A) ész, értelem. B) harag.

3) átv. ért. a) a fatörzs felső részének bele, vagy magának a törzsnek felső része, a mely a földbe dugva meg tud fogamzani; b) valaminek beltartalma, értelme, fabulae c.

||4) kranion, koponya.