cento, onis, hn.

foltból v. ringyrongyból összeaggatott ruha; átv. ért. centones alicui sarcire, valakivel hazugságot hitetni el. Küln. rongyból font pokrócz, a melyet vizbe mártva tűzoltásra, és várostromnál üszkök és lövegek ellen védül használtak; néha tarka szövetdarabokból összetoldott czifra ruha; átv. ért. czime oly költeménynek, a mely más költeményekből összeszedett versekből és vers részekből, van összetoldva, pl. Ausoniustól a «Cento nuptialis». Mint sajátnév is fordul elő, pl. C. Claudius Cento, consul 514. R. é. u.