centenus, mn. [centum]

1) e. (költ. és újk.) százas, százszoros; judex, a centumviri törvényszék tagja; dignitas, a centenariusok hivatala; reditus, százszoros jövedelem; fn. a) centena, ae, nn. centena dignitas; b) centenum, i, kn. secale, mivel száz magot adott, százszorosan termett. ―

2) t. centeni, ae, a, saj. e. centenum, osztó szn. száz-száz, mindig v. mindenik száz, sokszor igy fordítandó: százával v. százanként.