†Centaurus, i, hn. [= Kentauros ]

1) centaurus; a centaurusok, a hitrege szerint, Ixion és Nephele (felhő) fiai, kiket Homeros ugy említ, mint egy thessaliai hegyi vad néptörzset; a mythos pedig mint kétféle testü (felül ember, alól ló) szörnyeket. Innen Centaureus, és ricus, mn.

2) átv. ért. A) csillagzat az éggömb déli részén. B) Vergiliusnál egy hajó neve (nn.).