census, us, hn.

1) msz. megbecsülése a római polgár vagyonának, s azzal együtt nevének, korának és rangjának a polgárkönyvbe való beirása stb. becsü, becsülés (l. censeo 1. A.): agere, habere, facere, censere c., censust tartani. Innen A) jószág- és vagyonbevallás (census végett): accipere c. B) átalán számlálás: Helvetiorum, qui redierunt, censu habito, repertus est numerus centum et decem. C) adó, melyet valakire kirónak: octuplicato censu eum aerarium fecerunt (l. aerarius).

2) censori jegyzék, azaz polgárkönyv, a polgárok névsora stb.: in censum referre.

3) a megbecsült és census végett lajstromba jegyzett jószág, vagyon: c. equester; c. tertiae classis.

4) (többnyire költ. és újk.) vagyon, birtok: c. exiguus; homo sine c.