1. celsus, mn. kf. és ff. [ezen használatlan szóból : cello, sajátlag magasra felnőtt ]

1) magas, fölemelkedett, kitetsző (vesd. ö. altus, sublimis): c. mons; c. status oratoris, ingressus, turris.

2) átv. ért. A) lelkületről, a) dicsérőleg nemes, nagylelkü, animus homo. b) gyalázólag büszke, kevély, gőgös. B) rangról v. méltóságról előkelő, magas: c. sedes dignitatis.