celo, 1.

1) válakit valamire nézve tudatlanságban tart, valamit előtte elhallgat, eltitkol: c. vos illud, c. te sermonem Appii, c. illum de insidiis; önállóan is, c. aliquem, semmit se mond valakinek; szenvedőleg köznemü névmással: celor illud (színk.), titokban tartják előttem; különben celor de aliqua re; de maximis rebus a fratre celatus.

2) valamit eltitkol, titokban tart, elrejt (alanyi okoknál fogva vesd ö. occulto etc.), tantum gaudium, sententiam, aurum terra, az aranyat földbe rejti; c. aliquem, valakit elrejt.