†celeuma, atis, kn. [keleuma, keleusma ]

1) az evezők főnökének (keleusths = hortator, pausarius) szóval és kalapácscsal (portisculus) való vezénylete, ütemverése, a mely szerint egyszerre kellett az evezőlapátokat emelni és a vizbe ütni.

2) egyh. vig dal v. nóta, küln. a szüretelők kurjongató éneke.