admoneo, 2.

1) (újk.) megint.

2) emlékeztet, eszébe juttat (barátságosan, vesd ö. moneo), A) valakinek valamit emlékezetébe juttat, vagy valakit figyelmeztet valamire a. aliquem rei alicujus, de re aliqua v. aliquid (ritkán fn. tárgyesetével); illud non sunt admonendi, arra nem kell őket emlékeztetni; admonuit eos, urbem esse captam, quanta vis esset amoris. B) int, felszólít, sürget: res me a. ut (ne) etc.; (költ) sol a. decedere, eltávozásra int; (ritkán) admoneor ad thesaurum quaerendum, felhiva vagyok, hogy keressem a kincset.

3) küln. A) beszédben megjegyez, említ, emlékeztet, aliquid, v. de re aliqua. B) hitelezőről, fizetésre szólít, megszólít. C) (költ. és újk.) hajt, kerget, equos, aliquem verberibus.