admodum, ih.

1) mn. ih. és melléknévül használt fn. mellett (elől is hátul is áll): nagyon, igen, különösen, a. gratus; nuper a.; v. (ősk. és ujk.) reá következő «quam» előtt változatlan értelemben (a. quam suavis est, ő igen szeretetre méltó). Tagadólag éppen, se, nihil a., éppen semmi, semmit se.

2) igék mellett: A) (ritkán) elegendően, tehát meglehetősen, némileg: animi a. mitigati erant. B) igen, igen nagyon.

3) szám, idő, mértékhatározásoknál éppen, körül, körülbelől, mintegy: quinque millia a. Romanorum caesa sunt; decem a. annos habens, éppen tízéves. Némelykor ellentétül egy nagyobb számhoz, mely lehetőnek v. igazabbnak gondolható, legalább, legkevésbé: mille a. equites praemiserat.

4) (t. sz.) ráhagyó feleletben, igen, ám (a magyarban ilyenkor feleletül, a kérdőszót ismételjük): advenis modo? admodum, el ám.