cavus, mn.

I. üreges, odvas, öblös, homoru: c. concha, vallis, truncus, nubes (a mennyiben valamit körülvesz; innen hasonló kép szerint: c. umbra); (költ.) cc. flumina, a folyók medrei. Innen:

1) cavum, i, fn. kn. és (ritkán) cavus, i, hn. üreg, lyuk, odu; küln. cavum aedium vagy cavaedium, ii, kn. épületektől környezett tér, udvar, udvartér, melynek közepen volt az impluvium, hol a rómaiak védisteneiknek áldoztak (különbözö az atriumtól).

2) cava, ae, nn. mélyedés, vágás, árok mint határjelző.

II. névk. hiú, lényegtelen, üres, imago.

III. átv. ért. menses cavi, a 30 napos (illetőleg a holdra nézve 29 napos) hónapok (ellent. pleni a 31, illetőleg 30 naposok).