cavea, ae, nn. [cavus]

1) (újk.) üreg egész átalánosságban; küln. mesterségesen előállitott üreg, tehát A) rekesz, kalitka, kerített hely (vad állatok számára): c. ferarum; c. apum méhkas, kelencze, köpű. B) kert, sövénykerités fiatal élőfa védelmére. C) egy kúpalaku rostélyos állvány, a melyet a kallók és festők szenes edény felibe helyezve, és az edényben kénkövet gyujtva, a szöveteket rá terítették kénezés, szárasztás és fehérítés végett.

2) a színháznak az a része, hol a nézők voltak, nézőhely, lépcsőzetes padokkal: c. ima v. prima, az előkelők ülőhelye; c. media; c. summa v. ultima. Innen névk. a néző közönség; verba ad summam caveam spectantia, mint a hogy mi is mondjuk, a melyek a karzatnak (a karzaton levő közönségnek) szóltak.

3) átalán: játékszín, színház.