cautio, onis, nn. [caveo]

1) igyekezés magára ügyelni, előrelátás, szemesség, óvakodás (valamitől): hujus rei una est c., ne. . . e dologban egyetlen mód magára ügyelni az, hogy ne stb.; c. et diligentia. Küln. A) (színk.) (mihi) cautio est, vigyáznom kell; mea cautio est, arra nekem kell ügyelnem (nehogy valami történjék). B) res multas cc. habet, sok van a dologban, mitől óvakodni kell; quae non habent cautionem, (oly dolgok), melyeknél előrelátás nem lehet (melyeknek eldöntését a sorsra kell bizni); alter erat locus cautionis, a másik, mitől óvakodni kellett.

2) msz. A) miheztartasi szabály, szükséges tanács, melyeket az ügyvédek adtak védenczeiknek: praescriptionum cautionumque praeceptio. B) jótállás, kezesség, saját v. mások ügyében, és pedig a) irásban kötlevél, kötelezvény: est in c., kezeslevélben van; c. chirographi, sajátkezü kötelezvény. b) szóval biztosítás, becsületszó adás: omni cautione aliquem devincire; becsületszóval (emberségével) megnyerni valakit.