||causativus, mn. [causa]

1) okozó, okot magában foglaló v. indokul szolgáló; fn. causativum v. t. causativa, orum, kn. az okozó körülmények.

2) a jogi kérdést megállapító, a pert indokoló; küln. a panaszt, vádat meg határozó, casus = accusativus.