admitto, etc. 3.

1) (-hoz, hez) bocsát, bébocsát, -ereszt: a. aliquem ad capsas, lucem in cubiculum; a. aliquem domum ad se, valakit magához bebocsát Innen valamit szabad kényére enged, szabadon bocsát: A) a) a. equum, a ló után bocsátja a gyeplőt v. kantárt, equo admisso vágtatva. b) (költ.) a. fluctus, aquam, elbocsátja a vizeket (kényökre); (költ.) aquae admissae, sebes folyó; admissa rota, sebesen forgó kerék; comae, jubae admissae, lelógó, repülő, lefolyó; a. equum in aliquem, rálovagol. c) a. equum equae, meghágat. B) átv. ért. a) a. aliquem ad consilium, tanácskozni enged (részt venni enged); a. aliquem in numerum, fölvesz, béfogad; a. ad honores, odabocsát; a. aliquid ad animum, szívére vesz; a. ad aures v. auribus, kihallgat, meghallgat; b) (ősk. és újk.) engedi, hagyja, hogy valami történjék, megengedi, aliquid; innen c) a jósoknál msz. aves admittunt = addicunt, kedvez, l. addico.

2) valamit v. valakit maga eleibe ereszt, magához bébocsát (kihallgatásra v. udvarlásra), küln. fejedelmekről: a. aliquem ad se, v. csak a. aliquem. Innen A) a. preces alicujus meghallgat, elfogad; B) valami roszra tántorodik, valami csínt, vétket követ el: scelus, dedecus a. v. in se a.; facinus miserabile admittitur.