[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

causarius, mn. [causa]

1) sc. miles, olyan katona, ki betegségét v. nyomorékságát tudja okul adni; a miért őt a hadi szolgálat alól fel kell menteni (l. causa 1. B).

2) betegség v. gyengélkedés miatt adott, missio, elbocsátás a hadi szolgálatból; innen fn. causarii, orum, hn. rokkant katonák. Küln. önállóan causaria (népiesen: causarie) missum esse, betegség miatt elbocsátva lenni; (újk.) mindaz, a mi mentségül szolgál, gyengélkedő, beteges; c. corpus; c. partes.