catenatus, mn. [catena ; sajátlag e ritkán előforduló igéből:

cateno, 1. összelánczol] meglánczolt, bilincselt, békóba szorított: c. janitor (= Cerberus); átv. ért. kapcsolatos, egymásba fogódzó, szakadatlan sorban levő; palaestra c., mivel a küzdők egymásba fogódznak.