†catasta, ae, nn. [= katastasis ]

(költ. és újk.) állvány, melyre az eladó rabszolgákat állították, a mikor árulták, egyh. egy vas állvány, ágy v. lábas rostély, a mely alá tüzet raktak és aztán bizonyos gonosztevőket és vértanukat rá fektettek, tehát kinzó ágy v. rostély; még || állvány, emelvény szónokok számára.