1. castus, mn. kf. és ff.

1) átalán feddhetetlen, erkölcstiszta, ártatlan, szeplőtlen: c. vita, c. mens, ártatlan gondolat; homo c. ac non cupidus, igazságos és nem haszonleső (önzetlen) ember; castus a culpa, a cruore, hiba- vérfolt nélküli.

2) küln. szűz, szemérmes: c. virgo, c. vultus. A) személyről: jámbor, istenfélő: c. sacerdos. B) tárgyról: szent, kegyes: c. festum, donum, lucus. C) helyiségről szűzies, tiszta erkölcsü, cubile, domus, és így ||castum, ih. egyh. szűziesen. D) fn. castum, i, kn. valamely istenség szent ünnepideje, a mely alatt minden anyagi élvezettől tartózkodni kellett.

3) (újk.) irályról, tiszta, ment minden kocsintástól és idegenszerűségtől.