castrum, i, kn.

I. e. (ritkább mint castellum) erősség, erődítvény, vár, sáncz. Mint sajátnév:

1) C. Album v. Altum, helység Hispania Tarraconensisben. ―

2) C. Inui, a Rutulusok helysége Latiumban, Ardea és Antium közt a tengerparton; Innen Castranus, mn. ―

3) Castrum Novum, a) római colonia Etruria partján, ma Marinello. b) város a picenumi parton, ma Giulia Nova, néha csak: Castrum.

4) C. Truentinum v. Truentum, helység Picenumban, ma Torre Segura. ―

5) C. Vergium, a Vergestanus-ok erőssége, ma Verga.

II. t. tábor, hadiszállás: cc. stativa, állandó hadiszállás, melybe több időre szállottak, részint cc. aestiva, nyári szállás, részint cc. hiberna, téli szállás; cc. navalia v. nautica, tengerparti tábor (hogy a horgonyzó v. szárazra vont hajók fedezve legyenek); cc. metari, a táborhelyet kijelölni; cc. facere, ponere, collocare, tábort ütni; cc. movere, a tábort megindítani, promovere, vele előhaladni; cc. removere, a tábort visszavonni. Innen A) a háboru v. hadiszolgálat jelölésére: uti castris, katonáskodni; habere usum in castris, hadiszolgálatot tenni; átv. ért. conjecimus nos in Epicuri castra. B) kaszárnya, katonai laktanya, küln. a praetorianusoké a városban. C) mivel marsban rendesen esténként tábort ütöttek egy napi út, napi menet: secundis cc. eo pervenit, kétnapi út után oda megérkezett. Mint sajátnév:

1) Castra Cornelia v. Corneliana, Afrika partjain Utica és a Bagrada folyó közt, a hol a 2-ik pún háboruban Scipio partra szállt, így is: Castra Scipionis.

2) C. Postumiana, helység Hispania Boeticában.

III. t. A) a császári udvartartás, az «udvar». B) átv. ért. méhkas, kaptár. C) gsz. a pásztorok szállása.