cassus, mn. [careo?]

1) sajátlag (költ. és újk.) odvas, üres, nux, canna. Innen (költ.) saj. v. hat. esettel (valaminek) hijával levő, szükölködő, megfosztott: corpus c. anima, lelketlen test (hulla); ensis c. luminis; cassus lumine holt.

2) átv. ért. hiu, haszontalan, hiábavaló, üres: c. copia verborum, üres szóhalmaz (sok szó, de kevés benne a só); c. quiddam, nagy semmi. Küln. mint ih. in cassum v. incassum haszontalanul, híába, sikeretlenül.