1. carus, mn. kf. és ff.

1) drága nagy árú: piscis, annona, amor, sokba került szerelem; (Pl.) res cara non est trecentis minis, háromszáz minát ér.

2) drága, becses, nagyra becsült, kedves (nagy érdem elismerése következtében, l. caritas): parentes, liberi; quae me mihi cariora sunt, mik nálamnál becsesbek; aliquem c. habere, valakit kedvelni; (Pl.) cum caris meis, kedveseimmel. Néha (költ.) e szó: carus, miként Homérosnál filos, oly módon járul főnév elébe, hogy a bir. nm. helyét pótolja: c. genitrix, édes anyám, e helyett: mea genitrix.