carnarius, mn. [1. caro ]
1) hust illető, húsos, hús.
2) fn. A) carnarius, ii, hn. a) (költ.) tréfásan = húst kedvelő (ellent. pinguiarius). b) húsárus, mészáros. ― B) carnaria, ae, nn. húsos bolt, mészárszék mint hust áruló mészáros áruhelye. ― C) carnarium, ii, kn. (ősk. és újk.) a) húshorog. b) húskamara, éléskamra. c) mészárlás.