1. carmen, inis, kn. [= casmen, ebből: cano ]

1) hang, zene, ének, dal: canere c., dalolni, énekelni; cc. concordant nervis; carmen lyrae, citharae; tibia effundit c., c. ferale bubonis, bagolyhuhogás.

2) költemény, versezet, vers (vesd ö. poëma): c. epicum, hősköltemény; c. tragicum, Saliorum cc., a hadisten (Mars) papjainak (Salii) vallásos énekei; c. funebre, gyász versezet, halotti dal; c. famosum, gúnyvers. Küln. A) = lantos költemény: carmine tu gaudes, hic delectatur jambis. *B) (Lucr.) «ének» = egy nagyobb költeménynek szakasza, része: primo c. C) = versbe foglalt felirat: tumulo addere c.

3) (többnyire költ.) jövendölés, jóslat, jósige: c. in libris Sibyllinis inventum.

4) (költ. és újk.) t. = varázsének, varázsige.

5) vallási hitszakasz, törvényczikk (minthogy legrégebben az ily hit- v. törvényczikkeket saturninusi versekbe foglalták): lex horrendi carminis, c. rogationis.

6) versbe foglalt talány.