1. cardo, inis, hn.

alkatrész, készülék v. pont, a melyen valami megfordul, tehát

1) építészeti és gépészeti msz. a) sark az ajtón v. hasonló tárgyon. A régiek ajtósarka egy csap volt, a mely a küszöbnek egy megfelelő mélyedésében forgott, tehát egy csapból és egy perselyből állott. Némelykor névk. = ajtó, cardines effringere. Innen: a) cardines, egymásba csapolt gerendák, még pedig c. masculus, a csap, a. femina, a csapágy. b) a koszoru egybekötött két vége.

2) csillagászatban, sarkpont, forgópont, forduló pont, határvonal: promontorium illud in medio velut c. fuit; c. coeli, éjszaki sark v. gönczöl; quatuor cc. mundi, a négy égtáj; c. anni, nyári napmegtérés és igy a földmérőknél a főalapvonal, a mely délészak irányban szeli a felmérendő területet, holott a rá függőleges második alapvonal neve limes decumanus. Innen (költ. és újk.) az, a min valamely dolog megfordul: főpont, fődolog, válpont: c. litium; haud tanto rerum cardine cessabit, ily elhatározó ponton teljességgel nem fog megszünni.