1. adjutor, oris, hn. [adjuvo]
segéd, segítő, támasz, adjutorem esse alicui in re aliqua; a. iracundiae, voluntatis alicujus, elémozdító. Innen átalán segéd, azaz rendesen alkalmazott ségédmunkás, küln. segédhivatalnok; (újk.) a császár baráti és udvari hivatalnokai.