carcer, eris, hn.

1) börtön, tömlöcz; átv. ért. A) = börtönbe zárt gonosztevők: effudisti carcerem in me. B) mint szitokszó: «gazember», «akasztófa-virág».

2) t. (csak költ. e.) versenypályánál, korlát, rekesz, sorompó, honnan mikor a pályázás kezdődött, a szekereket és lovakat kieresztették; exire e carceribus, kikelni a sorompók közül; átv. ért. = valami pálya v. foglalatosság kezdete, eleje: a calce revocari ad carceres, az életet ujból kezdeni.