captus, us, hn. [capio] (ritkán, újk. )

1) fogás, markolás, megmarkolás: captus digitorum, ujjakkal. Küln: a) fogás tárgyilagosan, a mit fogtak, a fogással nyert zsákmány, és innen átalán = szerzés, elsajátítás, magáévá tétel. b) átv. ért. terime, férőség, nagyság, terjedelem.

2) tehetség, képesség, melynél fogva valakinek valami tulajdonítható, róla feltehető v. éppen benne megtalálható (nem belátás), csak e kapcsolatban: ut est c.: Gota non malus, ut est captus servorum, a mennyiben rabszolgától telik; Graeci prudentes satis, ut est captus hominum, a mennyiben e tulajdonságot (prudentia) emberről föltehetni.