adjunctus, mn. kf. és ff. [r. adjungo]

1) térben, közellevő, határos, locus.

2) átv. ért. küln. kn. t. a) (költ.) illő, hozzáillő, természetes; b) a mi valamely dologgal szükségképpen összefügg, belőle következik stb., adjunctum rei alicui (talán igy is: rei alicujus); rerum adjuncta, körülmények.