Capitolium, ii, kn. [caput]

főtemplom vagy templomvár, a melyben Jupiter, Juno és Minerva templomai együtt voltak. Ilyen létezett eredetileg minden őslatin városban és későbben római szokás szerint minden telepvárosban is; ilyen volt a capitolium vetus Rómában, a beneventumi, capuai, veronai, narboi, augustodunumi stb. capitolium, s igy későbben átalán minden főtemplom; egyh. éppen minden pogány templom; szorosabb értelemben küln. Róma templomvára, a róla elnevezett mons Capitolinus délnyugati magaslatán, az u. n. mons Tarpeius-on, és innen tágabb értelemben néha az egész hegy, az északkeleti csúcson levő arx-ot is bele értve; ― a rómaiak ezt a Capitoliumot elpusztíthatatlannak hitték, ezért elöl (költ.) örökkévalóságot, örök fennállást; nagyon késő latinságban átv. ért. még: főrészt, tetőt is. Innen Capitolinus, mn. clivus; ludi, certamen C., a capitoliumi Jupiter tiszteletére; mint fn. sajátnév, vezetéknev, pl. M. Manlius Capitolinus, és t. Capitolini, orum, hn. a ludi Capitolini rendezői.