capillus, i, hn.
1) haj (vesd ö. crinis, coma, caesaries), ugy az e.-ben mint gyűnév (c. compositus, delibutus) mint a t.-ben azon jelentéssel, mikor capillus hajszálat jelent.
2) ugy az e.-ben (gyűnévileg) valamint a t.-ben a) szakáll, adurere c., a szakállat; b) (költ. és újk.) szőr állaton; c) hajszál vékonyságu szálak, rostok növényeken; innen: capillus Veneris (= adianton), Vénus fodorka, egy növény.