capillatus, mn. kf. [capillus]

hajas, hajjal benőtt, bene c., a kinek szép tömött haja van; vinum capillato diffusum consule, a melyet még a hosszu haju consul idejében szürtek, tehát = nagyon régi, ó bor; capillata arbor, a melyre a levágott hajat aggatták; közm. fronte capillata post est occasio calva, elől van üstöke az alkalomnak, hátul kopasz (példálódzás az alkalom allegoricus ábrázolására); fn. t. capillati, orum, hn. (költ.) előkelő urfiak; ― átv. ért vékonyszálu, hajszálrostu, radices, folia.