1. cantus, us, hn. [cano]
1) ének, éneklés, v. zene, hang, dallam, dal: c. avium, symphoniae, tibiae; c. vocum et nervorum, ének és zene; c. galli, a kakas kukorékolása.
2) A) (költ.) bűbájos dal, bűbájos ének: cantus e curru lunam deducit. B) jóslat, jövendölés.