cantor, oris, hn. [cano]

1) a ki hangszeren játszik v. énekel, énekes vagy zenész. Küln. színházi énekesről (l. canticum) = karénekes.

2) átv. ért. A) nyenyeréző, a ki valamit minden gondolkozás nélkül énekelve ad elé, leőröl, c. formularum. B) más viszhangja = esztelen és rabszolgai, magasztaló, dicsérő: c. Euphorionis.

3) küln. a szóvivő a szinpadon, a voltaképpeni szavaló szinész, a ki a darabot a közönséghez intézett «plaudite», felszólítással bevégezte; és innen = szájaskodó, kiáltozó.