canto, 1. [cano] (átalán = cano)

I. k.

1) A) emberről, énekel, dalol, danol, c. ad chordarum usum; innen valakinek mint beszélőnek éneklő hibás kiejtéséről, si legis, cantas. B) állatokról (ritkán), galli cc., kukorékolnak, aves, énekelnek.

2) játszik, tibia, fuvolán.

3) (költ.) hangot ad, hangzik, tibia c.

4) msz. bűvöl, a szokott büvészige elmondásával, incipe c. ―

II. cs.

1) énekel, c. carmen.

2) megénekel, énekkel a versezettel dicsőít, magasztal, c. Caesarem, proelia; (költ.) c. convivia = lakomákon, vendégségeken énekel, a vendégséget, lakomát énekével mulattatja. Innen küln. (újk.) színészről, a ki szerepet visz, ad, «játszik», c. Nioben, tragoedias.

3) (szink.) előre megmond, hirdet, jósol, vera; innen = mondogat, lelkére köt, emlékeztet: haec dies noctesque tibi canto, ut caveas etc.

4) msz. A) megigéz, megbüvöl, büvöléssel kényszerít, herbas, lunam. B) elébüvöl, -varázsol, büvöléssel elévarázsol, umbram.