cantilena, ae, nn. [canto]

átalában zengés, még pedig

1) ének a) dal, nóta, a melyet ismert dallamra énekelnek, népdal, katonadal, gunydal; b) ócsárlólag, haszontalan éneklés, dúdolás, dana, vén kopott nóta; és igy átvive is, haszontalan vagy ismert mendemonda, szófia beszéd, elcsépelt, közszájon forgó pletyka, mondóka. ―

||2) zene, hangszereken való játék és küln. mint msz. öszhang (accord).