canticum, i, kn. [cano]

1) (a római vígjátékokban közbeeső jelenet) magándal, azaz szakasz, magánbeszéd, melyet fuvolával kisérve, énekelve adtak elé, ugy hogy az énekes (cantor) mellett a tulajdonképi színész állott, s amannak énekét ahhoz mért táncczal és taglejtéssel kisérte. Innen

2) átalán ének, dal: rhetorum epilogus paene c., éneklő kiejtésről.

3) = varázsige.

4) (újk.) trágár nóta, gunydal, gunyvers, gunyirat.