aditus, us, hn. [adeo]

1) hozzá-, odajárás, -menés; aditus atque abitus, jövés és menés; urbes uno a. atque adventu captae, odajövéssel és megérkezéssel bé voltak véve. Innen A) jog v. lehetőség valakihez bejárhatni, v. hozzá férhetni: habere a. ad aliquem; est rari v. difficilis a., bajosan v. ritkán lehet hozzáférni (ki nem könnyen bocsát valakit maga eleibe); facilis a., könnyen lehet hozzájutni. B) átv. ért. a) bévezetés, bévezető állítás: primus a. et postulatio ejus haec fuit. b) átalán lehetség, alkalom: a. sermonis; a. mihi est de illa re agendi.

2) azon hely, melyen át más helyre bé lehet menni, béjárás, (ajtó, kapu) claudere omnes aa.; a. templi. Innen átv. ért. a. laudis, szószék.