canorus, mn. [canor]

1) jól hangzó, csengő, hangos, zeneszerü, dallamos, vox Sirenum; ellenben szónokról (ellentét: vox languens) hibás éneklő hang.

2) dallamos hangot adó, chorus, turba c., kürtösök, orator c., kinek eléadása rhythmusos és kedves hangesésü; (költ.) Triton c., zengő. aves cc., éneklő, fides c., teljes hangu, aes c. (= tuba) harsogó, harsány.