||canonicus, mn. [kanonikos ]

1) szabályos, szabályszerü, rendes: a) tudományban és müvészetben, a) a zenében c. ratio, a hangtan elmélete, b) a csillagászatban, c. defectiones solis, a rendesen, szabályosan bekövetkezők; fn. canonici, orum, hn. az elmélettel foglalkozók, és canonica, orum, kn. = canonica ratio, az alaptörvények elmélete: b) az adózásban, pensitationes cc., a rendes adók.

2) küln. A) az évi rendes adóhoz tartozó. ― B) a jegyzékbe igtatott pap, utóbb kanonok. C) canonici libri, a canon-ba (l. canon 2, C.) felvett könyvei az ó és új testamentomnak.